Bárcsak előbb vettem volna észre, hogy mindent megkaptam, amit csak akarhattam, hogy semmiben nem szenvedtem hiányt Részedről. Bárcsak megbecsültelek volna és nem akaszkodtam volna rád a telhetetlenségemmel, az elvárásaimmal. Bár előbb rájöttem volna, hogy mit csinálok... mit csinálok Veled. Gyötörtelek újra és újra. Annyi mindent kaptam... és csak kaptam.
Az életem egyik felét hagytam elszakadni magamtól teljesen, csak azért, hogy teljesíthetetlen dolgokat kérhessek. Több mosolyt kellett volna adnom őszintén.
Be kellett volna tartanom a szavamat, hogy egy oldalról lezárlak, de egy másikról megnyitlak, amivel mindketten számíthattunk volna egymásra és jól éreztük volna magunkat. Te mindvégig kitartottál mellettem és hagytad, hogy én döntsek a dolgok felett. Amikor azt kértem, hogy maradj, maradtál, pedig megtehetted volna, hogy eltűnsz, de nem. Te voltál a legnagyobb támaszom sok mindenben.
Hagytad, hogy sajnáltassam magamat miattad időről-időre, és én ezt jól ki is használtam. Ahelyett, hogy megpróbáltam volna viszonozni minden cselekedetedet, minden szeretetedet, minden megmozdulásodat, inkább még többet akartam.
Annyira gyűlölöm magamat. Annyira szeretném, hogy boldog legyél, mert annyira megérdemled!
Mindent elszúrtam, pedig lehettem volna egy igaz barát. Ott lehettem volna Neked mindig.
Annyiszor mondtam, hogy úgy vagy jó, ahogy vagy, semmit nem akarok megváltoztatni rajtad, de mindig meghazudtoltam magamat ebben, mert folyton az ellenkezőjét tettem...kértem. Pedig minden úgy történt, ahogy történnie kellett, mert Te ilyen vagy és nincs benned semmi rossz, csak nekem mindig puffognom kellett valamin, addig amíg el nem veszítettelek.
Sajnálom! Úgy sajnálom! Annyi mindent másképp csinálnék, de tudom, hogy ez már nem lehetséges, a múltat megváltoztatni nem lehet. (Emlékszel te mondtad ezt amikor hazavittelek és puszival akartál elköszönni és én hülye gondolataimtól vezérelve elléptem. Utána azt is mondtad, nem haragszol, csak rosszul esett.)Az esélyt nem egyszer kaptam meg Tőled, de mindig eljátszottam. Gyűlölj! Komolyan gyűlölj, mert mást nem érdemlek és légy boldog, mert mást nem érdemelsz, csak valakit, aki úgy megbecsül Téged, mint barátot, ahogy nekem kellett volna. Akitől a mindent kapod, ahogy én kaptam Tőled. És köszönöm! Köszönök mindent! Egy csodálatos ember vagy! Ha most bármit tehetnék Érted, megtenném... és még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy mit löktem el magamtól. Köszönöm Neked ezt a gyönyörű 20 hónapot! Ha bármikor, bármiben tudok Neked segíteni, akkor szólj! De tényleg, ez komoly, mert bármikor, bármiben számíthatsz rám, csak szólj!
De a legfontosabb, hogy légy boldog!... :-)
