Nincs kedvem írni. Valahogy így szokott velem lenni, ha tehetetlennek érzem magam sok mindennel kapcsolatban.

Túlcsordul bennem a szeretet, de nem mindenki kér belőle és ez zaklat és arra késztet, hogy akarva akaratlan hibát keressek magamban. És aki keres az talál, vagy ha nem akkor kreál.

Hiányoznak azok akikkel jó volt együtt lenni, beszélni vagy hallgatni. Te is, ő is, még a maga bumfordi módján a párom is, akivel egyre kevésbé tudunk megértő módon beszélgetni egyre több területen. Nekem hiányzik a személyes kapcsolat, a találkozás az együtt töltött idő varázsa, öröme, nem feltétlen a beszélgetés. Az együtt hallgatás is sokat jelent, amikor egy pillantásból érzi a másik, hogy szeretve van és megértik.

Azt hiszem szeretethiányom van.

Ma barátnőmnél leszek, de az is szomorú lesz most.