"Derékig érő ködben szedtem neked virágot, röhögve és rettegve, hogy szakadékba zuhanok, pókfonál rovarként tengődtem a csillagok között, míg ideértem, hogy aztán újraútra keljek, kapaszkodom és zuhanok.Nem találtam semmit, ám a semmim rám talált, újra mocsáron át…