sarok

Messze röpít képzeletünk ha az éj sötétjében még sötétebb lesz, mert lehunyjuk szemünk. Álmodunk. Mi is az álom? Képzelet, vágy, mely továbbdolgozik bennünk ha nyugalomba kerül testünk? Vagy a jövőt engedi így láttatni velünk a Mindenki? Nem tudni, de álmodni, álmodozni…

Elzárkózás. Törlés? Nincs szeretet. Nincs kínlódás. Nincs fájdalom. Nem beszél. Nem sír.Felejt. Mindenkit. Mindent. Magát.

Hülyeségeken. Mert persze befolyásolni semmit nem tudok. De véleményem az van. Nekem ne lenne? Nekem mindig van. Sokszor megtartom, pedig jó lenne odavágni. Néha meg mondom, kéretlenül, hát ez se mindig jó. Ezért jó ez az oldal. Ide leírom és pont az nem látja akinek szól. De én…