Messze röpít képzeletünk ha az éj sötétjében még sötétebb lesz, mert lehunyjuk szemünk. Álmodunk. Mi is az álom? Képzelet, vágy, mely továbbdolgozik bennünk ha nyugalomba kerül testünk? Vagy a jövőt engedi így láttatni velünk a Mindenki? Nem tudni, de álmodni, álmodozni jó.
Álmodtam, vagytán ébren voltam s a jövőben jártam? Csodás volt amit láttam. Egy zöld udvar, mely tele gyerekjátékokkal, melyeken apai kéz nyoma tükröződött. Boldog gyerekek hancúroztak az udvaron, égkék szemű barnahajú kislányok és csodás őszi szemű sötétszőke kisfiúk futkároztak köröttem, mert egy kényelmes széken ülve ott csodáltam őket én. Mellettem, egymást átölelve, féltő, óvó szemekkel figyelte őket egy gyönyörű pár, a szüleik. Az udvart a nyugalom és a szeretet lengte be és a szemem a meghatottságtól fátyolos volt.
Szép álom volt.
