Írok neked, hogy írjál nekem. Hiányzol. Te is, más is. Ugye tudod, hogy Neked írom?

Furcsán közel kerültünk egymáshoz, de örülök neki. Hasonlóak vagyunk, szomjazzuk a szeretetet. Szeretjük az embereket. Ragaszkodunk a barátainkhoz. Megértünk másokat, csak magunkat nem sikerül. Ha nincs bajunk csinálunk magunknak.

A hiányérzet csak újabb hiányérzetet szül. Hát írok. Ide, hogy olvasd és írj. Várom.

Ma is jógán voltam. Hálás vagyok a valakinek, hogy ajánlotta nekem.

Jól érzem magam ezen a "tornán". Alakulok. Érzem. Hétfőn dícséreteket is kaptam. De lehet csak a fehér nadrág lila fölső tett jót. Mindegy. Jól esett. Megpróbálok menni két nap múlva is.

Ma persze kaptam hideget is. Miért kell irígyelni tőlem, miért kell beszólni? Önuralom. Vajon mennyi idő kell neki, hogy felfogja, nem ellene vannak a dolgok, hanem értem. A kettő messze nem ugyanaz.

Pont ma kaptam megerősítést Tamástól, hogy véletlenek pedig nincsenek. És pont ez alatt az idő alatt hívott Balázs, kétszer is. Rá gondoltam amíg Tamással beszélgettünk. Véletlenek nincsenek. Tudom. Szerintem a valaki is tudja. Minden okkal történik ezen a világon. Nem hiszek persze el mindent feltétel nélkül. Tapasztalok inkább és vonzom a jó embereket magamhoz. De a megérzéseimben hiszek.

Ja, és van hasizmom:) ma ez is kiderült.

Csapongok, kicsit szétszórt vagyok, de amik mostanában történtek, így elviselhetőbbek. Van amit ki szeretnék írni magamból de még nem megy. Még nem.

Befejezem, nehogy zizzantnak nézz.

Mára ennyi.