Vannak emberek, akikre elég csak ránézni, s érzed, a közelükben hihetetlen biztonságban vagy. Ha egy ilyen támaszt adó ember évtizedekkel fiatalabb nálad, létrejön egy rendhagyó kapcsolat. Időtlen beszélgetések születnek, kíváncsiság, tapasztalat és belátás cserélnek helyet, csodálkozol a hirtelen kelt harmónián és hálás vagy, hogy találkoztatok.
Nem tudod, hogy hova tedd az érzést, de hiányzik, ha nem beszélhetsz vele. Megkönnyebbülsz, ha meghallgat, ha kiöntheted neki a lelked. Hihetetlen energiát ad, hogy figyel rád, "veled van".
És ha véget ér egy ilyen rendhagyó barátság az ugyanolyan fájdalommal jár, mint a halál.
"Mert ez a baja mindenkinek, amióta az eszünket tudjuk, soha senki nem volt képes egyszer, részletekbe menően meghallgatni minket, elvesztünk a szavak dzsungelében, nem találtuk a kapukat a várfalon." /Szilágyi Cs. Tibor: Harakiri/
