Tulajdonképpen nem kellene veletek beszélnem soha többé.
Tulajdonképpen nagyon fáj a hiányotok, különösképpen, hogy ezt egyikőtök önző magából kifordulása gerjesztette.
Tulajdonképpen Te nem tehetsz semmiről, csak nem akarlak még jobban megkedvelni Téged is. Szóval jobb, ha nem beszélünk többé.
Tulajdoképpen ő úgysem olvassa.
Tulajdonképpen nem tudom mi a bajom, csak minden olyan üres.
Nincs itt akivel mindig beszélhettem mindenről, mert kedvelt, és én is őt és megértett. De valami elromlott.
Rossz ember vagyok, ez biztos, csak nem értem mit vétettem.
De ha az vagyok, akkor miért érzem magam ilyen rosszul, miért fáj a hiánya, a tettei, az elutasító, meg nem értő mindenei?
Legkisebbem elment nyaralni, csak egy hét, de máris nagyon hiányzik. Annyira szeretem!!
Negatív gondolatok, huss innen!
