Régen írtam ide, azt hiszem szétszórt vagyok kicsit mostanában. Össze kellene szedjem magam, de nem sikerül, lehet nem akarom eléggé. Tényleg csak ennyi kellene a dolgokhoz, hogy eléggé akarjam? Alapvetően igen, ennyi, de a valóság néha keresztbe tesz az én akarotomnak. Vannak dolgok amiket akarhatok és meggebedhetek, hogy megvalósítsam mégsem fognak soha sikerülni, egyszerűen azért, mert mások akarata is kell hozzá, és a legfontosabb, hogy ugyanazt akarják mint én. Hát ez nem mindig jön össze.
Ma itt volt a barátnak hitt valaki, aki kifarolt a barátságból, mint legegyszerűbb megoldást választotta ezt, nem a meghallgatlak, hallgass meg és oldjuk meget választotta. Úgy gondolta jobb ha falat húz. Gyerekesen gondolkodik, mindamellett férfiasan is. Ha becsukom a szemem, nem látlak akkor nem vagy itt, ha nem vagy itt nem beszélek veled, ha nem beszélek veled nincs probléma. De igen, a probléma ott lóg a levegőben egy zsákban amiben az összes elodázott, és ilyen módon megoldottnak hitt problémáid ott lógnak. És a zsák csak telik és telik és egyszer kiszakad, mert nem bírja már, vagy az anyaga vagy a madzag amin lóg. Akkor a fejedre omlik életed összes rendezetlen dolga, eseménye, kapcsolata. Nem biztos, hogy mindet bánni fogod, lehet az idő igazolja majd tényleg így volt helyes, de amit bánni fogsz azon már nem biztos, hogy tudsz segíteni.Szóval csak azt akarom mondani, hogy fontos ki- és megbeszélni a dolgokat, mert ez visz előbbre minket.
Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyermeke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet,a kétely.
